2014. január 3., péntek

Almássy Tamás - A helyi gazdaság erősítése kooperáción alapuló helyi pénzügyi együttműködésekkel

Almássy Tamás - A helyi gazdaság erősítése kooperáción alapuló helyi pénzügyi együttműködésekkel

A jelenlegi, válságokkal terhes helyzetből sok szerző egy akár paradigmaváltásként is értékelhető változásban látja a kiutat, amely során a jelenlegi egoista kapitalizmust felváltja egy olyan társadalmi-gazdasági formáció, amelynek a helyi kisközösségek adják az alapját. Ehhez többek közt új típusú pénzre és pénzintézetekre is szükség van. Felmerül a kérdés, mennyire lehetnek sikeresek ezek az új gazdasági formák? A fönntarthatóságot általában csak gazdasági szempontból szokás vizsgálni, ám a gazdaság csak “saját magunk visszatükröződése” (Dauncey). A fenntarthatóságnak fontos antropológiai –etikai összetevői is vannak, amelyről általában meg szoktunk feledkezni. Az egészséges társadalom tiszteli a természetet, elismeri az élő és az élettelen világ jogát a háborítatlan létezésre; tagjainak és részközösségeinek megadja az önrendelkezés jogát (valós demokrácia, szubszidiaritás); lehetővé teszi a különféle kultúrák virágzását; támogatja az informális kapcsolatokon nyugvó, helyi önsegítő hálózatok kialakulását. Ám a kisközösségeket erősen szétbomlasztotta a város. Douthwaite azt javasolja, hogy szakadjuk el a jelenlegi gazdasági logikától, szerezzük vissza a közösség gazdasági kulcsfolyamatai fölötti ellenőrzést. Az itt idézett gazdasági elvei megfelelnek ennek: növekedjék a helyben maradó vagyon és a hozzáadott érték; a helyi gazdaságra vonatkozó döntéseket helyben hozzák meg; csökkenjen a pénzügyi függés; váljon függetlenné az energiaellátás, az élelmiszereket és a ruházatot helyben teremtsék elő. N.B. A helyi fogyasztásra ösztönzés nem egyenlő a fogyasztásra ösztönzéssel. Ha a távoli országokból behozott termékeket közeli országok termékei vagy hazaiak váltanák fel, sokat nyerhetnénk a fenntarthatóságnak. A helyi gazdaságot erősítő pénzügyi kezdeményezések és intézmények Jól szolgálhatja a közösség érdekeit egy olyan pénz, amely kizárólag értékmérő és a megtakarítás nem jár kamatjutalommal. Segítségével jól elkülöníthető a “külkereskedelem” és a helyi forgalom, élénkíti a helyi forgalmat, nem inflálódik. A kaláka köröknek, ahol ezt használják, közösségerősítő hatásuk van, erősítik a személyes kapcsolatokat, tagjaiknak biztonságot nyújtanak. Az ilyen helyi pénz egyik legkorábbi újkori példája a Silvio Gesell féle “rozsdásodó pénz”. Az 1929-33-as túltermelési válság deflációval is járt, az árak drasztikusan estek, megérte a pénzt tartalékolni, a forgalom leállít. Az ausztriai Wörglben Gesellék olyan pénzt bocsátottak ki, melyre havonta a névérték 1%-ának értékében bélyeget kellett ragasztani. Ez a pénzromlás arra ösztönözte az embereket, hogy minél előbb szabaduljanak a pénztől, ez pedig élénkítette a forgalmat. Később az Osztrák Nemzeti Bank pénzkibocsátási monopóliumára hivatkozva betiltotta ezt a helyi pénzt. Több mint 300 féle hasonló helyi pénz volt forgalomban az USÁ-ban is ugyanabban az időszakban. Később ezeket is betiltották. A 18-19. század Amerikájában jellemzően helyi bankok működtek, melyek a helyi forrásokat helyben fektették be. A bankár ismerte a környék lehetőségeit, szükségleteit, elsősorban a hitelkérő személyiségére, múltjára, családjára kölcsönzött, nem pedig hitelfedezetre. A bank helyi pénzt bocsátott ki, s ez a pénz a szűkebb régióban forgott, ott teremtett jólétet. A 19. század második felében a városokban létrejöttek a nagy pénzügyi központok, nagy volt a tőkeigényük, a vidéki kis bankok inkább nekik kölcsönöztek, így a pénz eltűnt a vidékről, s ez nagy visszaesést okozott a farmerek körében. Egy modern példa: Chicago egyik belső kerülete South Shore a 60-as években fokozatosan lecsúszott. A fehér középosztály kiköltözése után feketék költöztek be, a boltok bezártak, a házakat és köztereket elhanyagolták, az ingatlanok értéke leesett, a bankok túl kockázatosnak kezdték tartani a hitelnyújtást. Nőtt a munkanélküliség és a bűnözés. A South Shore Banknak, miután 73-ban új tulajdonosok vették át, sikerült a folyamatot megfordítania. Felújították a jelzáloghitel rendszert, tömbrehabilitációk révén megváltoztatták az ott élők viszonyát környezetükhöz. A bank a szokásos megközelítés szerint nagy kockázatot vállalt, hiszen jelentős összeget helyezett ki nagyon kis területre. A South Shore Bank szerint viszont pont ez adott esélyt a sikerre, csak így lehetett áttörést elérni. (A sikert a szűklátókörű, csak a pénzügyi szempontokat figyelembe vevő nézőpont feladásának köszönhetik.) Angliában az egy gyülekezethez, munkahelyhez stb. tartozó tagok megtakarításait hitelegyletek kezelik. Céljuk nem nyereségtermelés, csak a tagoknak való kölcsönzés. Ezek azonban nem vállalkozásokat ösztönző kölcsönök, csak fogyasztói kiadásokra vonatkoznak. A hazai takarékszövetkezetek gyakorlatilag nincsenek a tagok irányítása alatt. A magyar törvények erősen megnehezítik, hogy magánemberek szövetkezeti hitelintézetet alakítsanak, akkora alaptőkét írnak elő. Egy kisközösségekre építő világban a hitelegyleteknek nagy szerepük kell legyen. A közösségi jellegű pénzügyi kezdeményezések nemzetközi tapasztalatai és a hazai remények A kaláka körök ötlete az 1980-as években kezdett Kanadából elterjedni. Ma már a világ számos országában működnek, esetenként helyi jellegzetességeket is mutathatnak, pl. Japánban, idősgondozásra alakult ilyen jellegű hálózat. Hazánkban jelenleg hét kaláka kör működik. Nagyban segítette megalakulásukat a Nonprofit Szövetség 98-ban indított programja és a Kör Kézikönyv megjelenése. A körök elősegítik, hogy a közösség “visszatanuljon” bizonyos dolgokat úm. együttműködés, önbizalom, bizalom, közös döntések stb., a közösség megtapasztalhatja  a maga gazdasági erejét. A körök lehetőségei azonban korlátozottak, lényegükből fakadóan informálisan működnek, pénzük nem ölt alakot, ezért nem is alkalmas arra, hogy helyi pénzzé váljon. A körön belüli adásvételekre és szolgáltatásokra vonatkozó adózási szabályozás nem kidolgozott. Amennyiben az adóhatóság a kör belső fizetőeszközét “igazi” pénznek tekinti, úgy akkor kell adóznunk, ha a kereskedés túllép egy bizonyos értékhatárt. Amennyiben az adóhatóság nem ismeri el “igazi” pénznek a kör fizetőeszközét, akkor az adásvételeket természetbeni juttatásnak tekinti. Ez után magánszemélyek nem adóznak, csak a cégek és egyéni vállalkozók. Helyi pénz kibocsátásának főbb gátjai a következők: a pénzjegykibocsátás állami monopóliuma; a polgárok veszteségnek tekintik, ha nem kapnak kamatot ; az állami garancia hiánya csökkenti a bizalmat. A helyi gazdaságot erősítő eszközök kutatásával foglalkozó massachusettsi Schumacher Társaság beszámol egy esetről, amelyben tanácsadóként vett részt. Egy étteremnek átköltözéséhez hitelre volt szüksége. 10 dollár névértékű saját pénzt nyomtattak, melyet 8 dollárért lehetett megvásárolni. Később levásárolható volt a 10 dollár az étteremben. Az eset a helyi forrásból történő finanszírozás egyik példája lehet. A 90-es évek közepén indultak világszerte a megtakarítások helyben tartására vonatkozó kezdeményezések. A hazai törvények szerint azonban legalább 20 milliós alaptőkére van szükség helyi hitelintézet alapításához. (S ez még nem helyi bank, nagyon erősen korlátozottak a lehetőségei. A bankszerű működéshez sokkal nagyobb alaptőke kell.) Főbb szakirodalom: Herman Daly, John B: Cobb Jr: For the Common Good – Redirecting the Economy Toward Community, the Environment and Sustainable Future (1989) Guy Dauncey: After the Crash: The Emergence of the Rainbow Economy(1995) Magyarul az utolsó ígéret szerint február végén megjelenik. Richard Douthwaite: Short Circiut: Strengthening Local Economies for Security in an Unstabil World (1996)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése