Gondolatok a helyi pénzről ithacai szemmel
Alternatív Pénzek: BerkShares, Toronto Dollar, Ithaca Óra
Történelmi Példák
Dr. Botos Barbara
stratégiai referens, Polgármesteri Hivatal, Tatabánya
Cornell Egyetem
Ithaca, NY
Hubert Humphrey Program
Előszó
Mi is valójában a pénz, és miért tűnik olyan misztikus dolognak? Teremthetünk-e mi is pénzt vagy helyettesíthetjük esetleg mással? Játszhatunk akár bankot is? Számos kérdés merül fel a túlmisztifikált pénzügyi világ körül. Pedig a válasz egyszerű és pozitív. Nemzetközi példák tömkelege igazolja a helyi pénzek létjogosultságát és működőképességét. Csak Magyarországon ismeretlen és idegen világ ez.
A klasszikus megközelítés szerint a pénz meghatározásaként a pénz technikai funkcióit szokták felsorolni (forgalmi eszköz, fizetési eszköz, felhalmozási eszköz, általános értékmérő). De sokszor megfeledkeznek a közgazdasági funkciójáról, miszerint a pénz gazdasági szabályozó funkciókat is betölt. Számos pénzhelyettesítő létezik, amelyek pénzteremtésre általában nem alkalmasak, mivel azt csak helyettesítik. Ilyenek a technikai pénzhelyettesítők, amelyek már mindenki által ismertek. Többek között példa rájuk az egészségkártya, a pontgyűjtő kártya, az étkezési utalvány, az üdülési csekk, de akár a bankkártya is. A kevésbé ismert közgazdasági pénzhelyettesítők viszont a pénz gazdasági szabályozó funkcióját javítják, pl. serkentik a gazdasági aktivitást egy-egy térségben, és növelik a pénz forgási sebességét, miközben az értékmérő funkciót a hagyományos pénz látja el. A helyi pénz azért képes biztosítani a pénzkínálatot egy adott közösségen belül, mert a helyi közösségen kívül használhatatlan, nem tartanak rá igényt, illetve nem fogadják el. A világon számos közgazdasági pénzhelyettesítőt használnak. A tanulmány első részében a jelenleg is működő és legismertebb amerikai és kanadai pénzhelyettesítő rendszereket elemzem.
Kun János (2006) írása szerint a pénzhelyettesítőknek a nagy gazdasági válságok alatt, illetve után volt reneszánszuk, mivel a válságok alatt az érzékelhető, hogy az áruk, szolgáltatások iránti potenciális kereslet és a potenciális kínálat is jelen van, a tranzakció azonban pénz hiányában nem tud létrejönni. A jelenlegi gazdasági válság pontosan ilyen jelenségeket produkál helyi szinten. Kérdés, miért nem lépnek a helyi közösségek? A Római Birodalom megszűnésével a feudális gazdaságok virágoztatták fel az utódállamokat. A nagy rendszerek működéséptelensége esetén minden esetben előtérbe kerülnek a kisléptékű megoldások. Milyen jogi, társadalmi akadályokba ütközik egy ilyen helyi rendszer megvalósítása? A tanulmány második részeiben a kérdéskör ezen vetülete kerül majd megvitatásra.
Ithaca óra
A New York állambéli Ithaca városában (átmenetileg) élve sikerült megismernem és csatlakozom az igen jól működő „Ithaca óra” (Ithaca Hours) nevű pénzhelyettesítő rendszerhez, amely az Amerikai Egyesült Államok legrégebbi és legnagyobb helyi pénz rendszere, amely még ma is működik. Az Ithaca óra csak Tompkins megye földrajzi határain belül használható.
Egy Ithaca óra 10 USD-t ér, azaz közel 2.000 Ft-nak feleltették meg egy óra munkavégzésének átlagos díját. A rendszerben egy munkaóráért fizetnek egy bankjeggyel, amelyet a későbbiekben egy másik munkaórára lehet fordítani. Ez persze bizonyos esetekben megváltoztatható, amennyiben különleges szolgáltatásról van szó. Egy Ithaca óra természetesen nem tartalmazza az egyéb anyagdíjat, amelyért minden esetben külön kell fizetni. Azon vásárolt termékek esetében pedig, amelyek nem szolgáltatások, az Ithaca óra névleges értékével számolnak, bár előfordul az is, hogy csak bizonyos százalékban engedi a kereskedő az Ithaca órával történő fizetést, ami egyben érthető is, mert ezek a kereskedők nemcsak az Ithaca órával lefedett területről vonzzák a potenciáis vásárlókat. Viszont minden Ithaca óra használatával a kereskedők amerikai dollárt spórolnak meg.