2015. július 15., szerda

Bernard Lietaer - Mi a helyzet a pénzzel?

Mi a helyzet a pénzzel?

videó szöveges átirata. Bernard Lietaer (ejtsd: lietár) Belgiumban született 1942-ben. Nemzetközi szakértő a pénznem-rendszerek megterverzésében és bevezetésében A pénz területét tanulmányozta és dolgozott abban több, mint 55 évig szakértelmek széles skálájában: központi bankárként, alapkezelőként, egyetemi professzorként, és tanácsadóként számos kormánynak, nemzetközi vállalatoknak és közösségi szervezeteknek.

Bernard Lietaer társ-tervezte és bevezette a Konvergencia Mechanizmust (ECU), az Egységes Európai Pénzrendszert (Monetáris Unió) és elnöke volt a belgiumi Elektronikus Fizetési Rendszernek (Electric Payment System), társalapította és vezette a GaiaCorp-ot (gaia.org), ami az egyik legnagyobb és legsikeresebb pénznemkezelő cég a világon. Dolgozott a Nemzetközi Fizetések Bankjában, a svájci Basel-i Bank for International Settlements-ben is, mely a világ központi bankjainak központja. [Érdekességképpen itt olvasható az International Journal of Central Banking: http://www.ijcb.org ].

Ebben a pozíciójában a korai 1990-es években a Business Week a világ legjobb valutakereskedőjének nyilvánította. Lars Schall találkozott Lietaer úrral Németországban, hogy a mindenki életében nagy misztériumnak számítóról beszélgessen vele: a pénzről.


Lars Schall: Bernard úr, van egy mondás, [francia idézet http://www.youtube.com/watch?v=ykvRceBQRl8#t=1m36s ], ami azt jelenti, a pénz ismeretéből szabadság születik. Igaz ez?

Lietaer: Igen, úgy gondolom, igaz lehetne. Minden bizonnyal ma még nem igaz. Ugyanakkor, meg kellene értenünk, szükséges hogy megértsük a pénzt; jobban, mint a jelenleg fennálló rendszert. Ha csak a jelenlegi rendszert tanulmányozzuk, egy hurokban maradunk, ezért ez nem gondolom, hogy szabadságot biztosít a végén. Ott ragadsz, ott ragadtunk, jó ideig.

LS: Miért fontos, hogy gondolkodjunk magáról a pénzről? Merthogy az idő többségében természetesnek vesszük.

Lietaer: Igen, ez része a problémának. "Amit nem hozunk fel a tudatosságba, azzal SORSként élünk együtt" (Carl Jung). Ítéltetve vagyunk arra, hogy megéljük azt. És EZ történik a pénzzel. Eleve elrendelt dolognak tekintjük. És valójában az manipulál minket olyan irányokban, amit az emberek többsége NEM akarna, ha értenék, mi folyik itt.

LS: Tehát el tudna nekünk kicsit többet mondani a pénz eredetéről és természetéről? Úgy tűnik, hogy a pénznek köze bizonyos típusú megegyezéshez, és talán ebből fakadóan, az észleléshez?

Lietaer: Hadd húzzam alá először is, hogy mi nem a pénz. Minden közgazdasági tankönyv aszerint határozza meg a pénzt, hogy mik a betöltött működősi módjai. Közvetítő eszköz, értékalap, értéktároló. Ez nem mondja el nekünk, hogy mi a pénz. Ez csakis azt mondja el nekünk, hogy mit csinál a pénz. De a funkciói alapján meghatározni, ez tart abban a hitben, hogy a pénz eleve elrendelt [ez a meggyőződés a közömbösség és tehetetlenség forrása]. Érthető, ugye?

Ha valaki a közlekedést a lovakkal azonosította volna, akkor nem lett volna mégcsak szó sem a közlekedésre, így senki sem találta volna fel az autót vagy a kerékpárt. A lovakat tökéletesítettük volna. És ma ezt tesszük a pénzzel. A meghatározásom [a munkameghatározásom, working definition] a pénzre az, hogy "A pénz egy megegyezés...", "...egy meghatározott közösségben, hogy valamilyen mértéket használjanak a cserék közvetítő eszközeként." Ez az én definícióm. És ez egy sokkal szélesebb spektrumot ölel fel, amit a hagyományos pénzfelfogás általában feltételezni enged.

LS: Ám ha most az emberek többségének semmilyen módú tudása sincsen a pénzről, akkor ki hozta a megegyezést a pénzt illetően?

Lietaer: Néhány évszázada történt [illetve más szempontból jó néhány évezrede]. Hozzászoktunk. Eleve elrendeltnek vesszük. Valójában, a pénz típusa - az igazán általános szinten, amit manapság normálisnak tekintünk - az az egyeduralkodó pénznem elvén alapszik. [kiegészítő pénznemek és központi pénz pénzügyi ökológiája helyett pénzügyi monopólium, monokultúra]

LS: A mai pénzrendszer és a patriarchális társadalmak kifejlődése közötti kapcsolatra gondol. Miért áll fenn ez a kapcsolat?

Lietaer: Egyik csoportot alkotja az összes patriarchátus társadalom a történelemben: sumér, babiloni, Kína történelmének nagy része, ókori rómaiak, ókori görögök és a reneszánsz óta Nyugat-Európában, mai napig mi magunk. Mindezek a társadalmak egyetlen pénznemet használnak mint eleve elrendeltet és pozitív kamatrátával, azaz ez egy koncentrációs eszköz, ami valójában értelmes dolog is egy patriarchátus [hierarchia alapú] világfelfogásban, hiszen ebben a piramis csúcsához kell juttatni az erőforrásokat. És ez ezt is teszi.

Egy másik csoportba [dobozban] a matrifokális társadalmak tartoznak, azok a társadalmak, amik a feminin értékeket becsülik. Ami az érdekes ezekben, hogy kétféle pénznem létezik. [matriarchátus sosem létezett a történelemben, csak matrifokális, "matrifocal"].

Van egy pénznem, ami azonos a patriarchális pénznemhez, de ez arra van, amit az emberek maguk nem tudnak előállítani, nagy távolságú kereskedelemre.

Van egy másik típusú pénznem is, aminek a szabályai az ellentétei a patriarchális pénznem szabályainak [nem koncentrálja a vagyont és kamatmentes vagy negatív kamatú], amit a helyi értékcserékre használnak. És a szabályok, amik különbözőek, az az, hogy a patriarchális rendszerben a pénzt felülről bocsátják ki, van egy kamat, ami a piramis csúcsa irányában fókuszálja a pénzt, és egy matrifokális pénznemben egy olyan pénznem van, aminek nincsen kamata, és a legkifinomultabbaknak negatív pénzneme van, hogy biztosra menjenek, hogy csak az értékcsere eszközének használják, nem pedig az érték tárolására [és koncentrálására], és vannak emberek, akik magunk hozzák létre magát a pénznemet, alulról fölfelé építkezve. Tehát teljesen az ellentéte a másiknak. De ezt a két pénznemet párhuzamosan futtatva egy teljesen más társadalmat hozunk létre.

LS: Kijelentené-e, hogy az, ahogyan a pénz működik, elég őrült? Például a pénzt vehetjük adósságnak is. Valami, aminek valami pozitív dolognak kellene lenni, rögtön a kezdetektől fogva negatív dolog. Igaz?

Lietaer: Igen. Minden euró, minden dollár, minden jen, valaki adóssága. Valaki adósságából lett teremtve, vagy egy kormányéból, vagy egy vállalatéból vagy egy magánszemély adósságából. Tehát igen. Azt mondanám, hogy "őrültnek" nevezni, nem ad pontos meghatározást róla. Azt mondanám inkább, hogy a mai pénz lélegzetellálítóan visszafogó működésű. Ez az, ahol a veszély forrása fellelhető.

Nekem valójában nincsen problémám ennek a mostani rendszernek a működésével. Óriási problémám van azonban ennek a rendszernek a monopóliumával [a kizárólagosságával]. Ez a valódi probléma.

Számomra minden pénznemben vannak limitációk. Bármilyen tervezetünk van, mindegyik fajta ötlet egy értékcsere-eszközre, korlátozásokkal fog rendelkezni. De a jelenlegi pénzrendszer fennálló egyedülállóságát nem csupán őrültnek, hanem sokkal inkább veszélyesnek tartanám, a korlátások miatt, amiket aköré épít, hogy mit tudhatnánk megvalósítani.

LS: Problémának látja-e önmagában a kamatos kamat mágiáját?

Lietaer: A kamatos kamat a fennálló rendszer egyik jellegzetessége. Ismételten, ha ezt arra használjuk, hogy egy versengő társadalmat hozzunk létre, egy versenyjátékot, akkor létjogosultsága van. De határok között.

De ha egyedüli pénznemként kényszerítjük a társadalomra, akkor valójában semmi értelme sincsen, mert definíció szerint exponenciális növekedést kényszerít ki. És ez felrobbantja a fenntarthatóságot egy véges erőforrású világban. Ez az, amit egymás után és után megélünk. A rendszer nem tud hosszú távon fennmaradni, ugyanis definíció szerint örökké felhalmozásra kényszerít, gyorsabban és gyorsabban,

LS: Problémát jelent a részleges tartalékráta rendszer? [félrevezetésre megalkotott magyar szakszóval "kötelező tartalékrendszer"]

Lietaer: Ismételni tudom csak magam. Nem probléma önmagában, véleményem szerint, azzal a feltétellel, hogy nem az egyetlen pénznem. Nem az egyedüli pénznem, amit megengednek.

A részleges tartalékrendszer lehetségesnek bizonyult, valójában nézetem szerint megadta a szükséges üzemanyagot az ipari korszaknak. AZ IPARI KORSZAK NEM LETT VOLNA, HA NINCSEN EZ A PÉNZRENDSZERÜNK. Ugyanakkor, ma már túl vagyuk az ipari korszakon, és MÉG MINDIG ugyanezt a rendszert használjuk. És ma már veszélyesen szemben áll velünk.

LS: Mihez járul hozzá, mit erősít a pénzrendszerünk?

Lietaer: Versengést, rövid távú gondolkodást, a társadalmi tőke csökkenését, a háború lehetőségét. A jelenlegi pénzrendszerünket háború nyomása alatt hozták létre emberek, és az úgynevezett fejlesztései is háborúkkal környékezve történtek. [és hozzá is járult a háborúkhoz]

A háború egy olyan környezetet kínál, ami tisztára tudja mosni a színpadot, amikor a dolgok lehetetlennek tűnnek, és ma ebbe a szituációba haladunk. Na most, történelmileg mindig háborúval végződtek az ilyen helyzetek. Úgy gondolom, itt az ideje más eszközöket keresni, más utakat arra, hogy megoldjuk jelenlegi STRUKTURÁLIS PROBLÉMÁINKAT. Ez az, aminek én az apostola vagyok.

LS: A pénzügyi instabilitás rendszerszintű oka-e a fennálló pénzügyi rendszerünk?

Lietaer: Természetesen. A különböző jellemzők kombinációja... Hát, na, először is, a tény, hogy pénzügyi monokultúra, hálózat elméletből tudjuk, komplex áramlású rendszerekből [complex flow network], hogy minden komplex áramlású rendszer, ahoz, hogy stabil legyen, diverzitást igényel. Ami itt a közvetítő eszközökre értendő, amiket az értékcsere folyamatában használunk.

Ha pénzügyi monokultúránk van, definíció szerint instabil lesz a rendszer, és ez az, amit a jelenlegi pénzünkkel teszünk. Amit értek ezalatt, hogy az összes "nemzeti pénz", az összes hagyományos pénz, ugyanazon az alapon működik, ugyanúgy hozzák létre, adósságot létrehozva.

A jen, a dollár vagy az euró nem jobb vagy rosszabb mint a másik, mert ugyanaz mindegyik a fajta pénznem, ugyanúgy hozták létre, ugyanazokat az emberi viselkedési mintákat generálják, és ráadásul a fő intézmények, amik részesei a folyamatnak, a bankok, a legnagyobb bankok, globálisak, ugyanazokat a dolgokat csinálják mindenütt, egyidőben. És ezért ez egy további oka a rendszer instabilitásának.

LS: Igen. Mi lenne, ha arannyal fedeznénk a pénzünket? Probléma az, hogy jó ideje nem arany fedezetű?

Lietaer: Részemről, a pénzügyi rendszert szinte bármire ráprojektálhatjuk, mint megegyezést. Rendben? Ha megegyezünk, hogy az arany a pénz, és csakis az arany - amit bizonyos emberek így is gondolnak, és vannak ilyen emberek -, akkor az az arany lesz az értékcsere közvetítő eszköze. DE MÉG MINDIG MONOKULTÚRA! Még mindig egy egyedüli pénznem! Nem vagyok az arany ellen, mint az értékcsere közvetítő eszköze, mindaddig ismételten, amíg csupán része az egésznek és nem a teljes rendszer egymaga. Nem az egész választék egyedül.

Azaz különböző eszközök különböző célokra!

Az arany standardnak megvoltak a maga előnyei és a maga hátrányai. Alapvetően a kormány kezében rakott pozíciókat, amikkel aztán semmit nem tudtak tenni, befolyásolni a gazdaságban. Csak ültek és vártak a dolgokra, hogy megtörténjenek maguktól.

LS: Hogy változtatta meg az arany standard megszüntetése azt a módot, ahogyan a központi bankok működnek?

Lietaer: Központi banki nézőpontból, hogyha a valós, alapvető szerepüket nézzük, azok nem változtak semmit sem! Valójában, amit irónikusnak találok, az az, hogy van két történet a kormányzatokat illetően, amiket sokkal jobban érintett ez, mint a központi bankokat.

Jellemzően azt a történetet szoktuk hallani, hogy a kormányok olyanok, mint egy nagy család, szükséges megkeresned a pénzedet a költségeid fedezésére, ha pedig nem tudod, akkor kölcsönveszel azoktól, akiknek van pénzük. Ez a cselekménye, hogy hogyan járunk el egy családban.

Valójában ez igaz volt az aranystandard idején, hiszen senki nem tudott aranyat létrehozni, és ha nem volt meg a kapacitás az arany állami bevételként való begyűjtésére adók formájában, akkor kölcsön kellett kérni.

Most mi ugyanezt az elméletet használjuk az álpénz világában, ugyanis mi most egy beválthatatlan, "fiat" pénz alapú világban élünk. A "fiat" a latinból ered, amit Isten a Bibliában mondott a Teremtéstörténetben: legyen világosság, és lett világosság és látta, hogy ez Jó. Tehát, más szavakban, a semmiből valamit teremtés képessége, ez az álpénz. És ez az, ami a mai világban mindenhol történik. Minden nemzeti pénznemet a levegőből állítanak elő: a bankrendszer által, a kölcsön adásának pillanatában.

Ebben a környezetben ez a történet a családról, hogy kölcsön kell kérnünk, nem igaz! A kormányok maguk tudnak dönetni arról, hogy mit fogadnak el az adók befizetésének eszközeként. Ami lehet többfajta dolog, lehet egyfajta, de bármi is az, amit úgy döntenek a kormányok, hogy adók befizetéseként elfogadnak, az a valami lesz az, amit mindenki el fog fogadni az egymás közötti tranzakciókhoz is. Az lesz az ő pénzük.

LS: A központi bankok vajon szükségesek, vagy pedig az a helyzet, hogy a tény, hogy annyi központi van - azt hiszem, csak három ország van a világon, ahol nincsen központi bank -, az a kifejeződése ennek a pénzügyi monokultúrának?

Lietaer: A központi bankok szerepe, hogy fenntartsák az egyetlen pénznem paradigmát - [megdönthetetlennek beállított gondolatot], a bankok hasznára. Valódi szerepük a bankrendszer érdekeinek megvédése. Néhány központi bank, például a FED (Federal Reserve, USA) valójában magáncég, ez a helyzet még 5 másik országban, a mai napig.

Tehát az a füstfüggöny része, hogy a központi bankok nemzeti intézmények és a dolgukat a nemzet érdekében végzik.

Legfőbb, fundamentális céljuk az adott pénznem monopóliumák megvédése a bankrendszer javára és hogy csak egyetlen pénznem legyen. Ezzel alapvetően a "helyes gondolkodás" ortodoxiájának védelmezői. Úgy pozícionálják magukat, hogy ők közintézmények a köz javát szolgálva, holott ez a valódi szerepük.

Szükség van központi bankra a modern pénzrendszerben. Azaz ha töredék-tartalék alapú pénzrendszert akarunk, bankokkal (kötelező tartalékráta alapút), akkor jobban tesszük, ha van központi bankunk, mert ez instabil rendszer lesz, és ezért szükséges egy tűzoltó osztag, hogy kezelésbe vegye a felmerülő problémákat egy ilyen típusú pénznem esetén. Igen.

De szerkezetileg egyetlen más pénznem-típushoz sem kell központi bank, csakis olyan specifikus pénznem-fajtákhoz, amik lényegükből fakadóan instabil pénzrendszereket okoznak, azokhoz kell.

LS: Mik a gondolatai azzal kapcsolatban, hogy az arany újra megjelenhet a pénzügyi, monetáris rendszerben?

Lietaer: Nem gondolom úgy, hogy az arany visszatérnénk, hogy ha az aranystandardra gondol. Nekem személy szerint nincsen problémám az arannyal, hogy azt egy másik, párhuzamos pénznemként használjuk. Érti, ugye?

Valójában, az aranystandard idején, az egy hazugság volt. Még hiátuspontján, a "szép időkben" is, a valódi fedezete a papírpénznek csak a meglévő arany egy töredéke volt. A Bank of England állami titoknak gondolta, hogy mennyi aranya volt. Volt egy nagyon szórakoztató epizód a kormányzó, Nagy-Britannia központi bankjának kormányzója és a parlament között, Londonban. Így szólt: "Kormányzó úr, lenne olyan szíves beszámolni arról, hogy mennyi arany van Anglia Bankjában?" "Elégséges mennyiségben, Uram." "Volna kedves pontosítani?" "Nem, Uram." Érti ezt?

LS: Hogyan gondolja, van-e verseny a dollár, amit az Federal Reserve és az amerikai Kincstár bocsát ki, és az arany között?

Lietaer: Nos, ami történik, hogy ha van egy emelkedés az arany árában, akkor ezt úgy értelmezik, mint a dollár gyengeségét. Tehát ebben az értelemben, ahogy az arany fontosabbá válik, az "USA" fenyegetve érzi magát, hogy ez alááshatja a dollár hitelességét. Ebben az értelemben, általánosságban szólva nincsen verseny, mert senki nem sétálgat arannyal tömött zsebekkel, hogy árukat vásároljon, elég jó ideje már nem így működik, azt mondanám, kétszáz év óta, minimum. Szóval, van valójában egy ilyen verseny, ha így akarja megnevezni, de én nem hívnám versenynek. Sokkal inkább egy JEL üzenetéről van szó, amit úgy értelmeznek, hogy aláássa a dollárt és a dollár bajba fog kerülni, de nem az arany miatt fog bajba kerülni, hanem más okok miatt, mert az emberek alapvetően sem bíznak már a dollárban.

LS: Akkor meg tudná azt erősíteni, hogy a központi bankoknak van egy olyan indítékuk, az arany árat szabályozzák?

Lietaer: Úgy mondanám, hogy az amerikai dollár szempontjából, az USA részére, igen, voltak és vannak jelei az arany árának manipulálására.

LS: Össze fog esni az amerikai dollár?

Lietaer: Én ebben... Ez csak mikor "kérdése" és nem "vajon" kérdése. Sanos. Mert nagy zavarral fog nem lesz B-terv. Nincsen alternatíva, amit felépítettek volna, vagy aminek a felépülése meg lenne engedve. Ezért nehéz lesz a landolás, amikor ez megtörténik.

LS: Az euró jó ötlet volt?

Lietaer: Úgy gondolom, hogy ha az euró nem létezne, az Európai Unió már szétesett volna. A kései '90-es években. Tehát az euró, jó ötlet. Ugyanakkor, az euróövezet kormányai, az már más kérdés. Én részt vettem az ECU, Európai Valutaegység megalkotásában, ami az euróhoz való konvergálást elősegítő rendszer volt, ami sikeres is volt. És akkor azt mondták nekünk, a teljes kormányzati munkacsoportnak, hogy ne aggódjatok, nem a ti részetek, hogy ezzel foglalkozzatok, ezt később fogjuk megcsinálni. Nem csináltak semmit 35 évig. Szóval, egy válság közepén foglalkozni ezzel, nem lesz mulatságos.

LS: Ad számottevő jövőt az eurónak?

Lietaer: Jelenlegi formájában és ahogy jelenleg irányítják, nagyon kicsi az esélye annak, hogy fennmaradjon úgy, ahogyan most van. Úgy gondolom, fog belőle valami maradni, tovább fog fejlődni, de nem abban a struktúrában lesz, mint ma.

LS: Az Európai Pénzügyi Unió az demokratikus dolog?

Lietaer: Soha nem volt pénzügyi demokrácia, valójában. És azt mondanám, részben nem is szükséges, részben azonban szükséges és ez az, amire éhezünk jelenleg. Szükségünk van más fajta pénznemekre, amik tükrözni tudják a demokratikus hozzájárulást, és erre jelenleg nem adnak esélyt.

LS: Mik a kiegészítő pénznemek? El tudná magyarázni a mögöttük lévő elvet?

Lietaer: Kiegészítő pénznem bármilyen olyan szabványosított értékcsere-eszköz, amit az emberek használatra választanak, ami nem az adott nemzet hivatalos fizetőeszköze.

Vannak kereskedelemben használhatóak, amiket mindenki ismer, pl. a Miles, ami elég már, 35 éves; vannak kisméretű rendszerek, sokuk, legtöbbjük kisméretű, de nem kell, hogy olyanok legyenek tehát bármi, ami idézőjelben "nem a kötelező fizetési eszköz", amit az emberek egy szabványosított értékcsere-eszközként használnak.

Az én megoldásom a jelenlegi pénzügyi instabilitásra az, amit én "pénzügyi ökorendszernek" hívok. Más szavakkal: különböző feladatokra különböző léptékű pénznemek sokfélesége. Nem fogja mindenki mindegyikfélét használni, és ez rendben is van, nem is lenne értelme. Az egyén azokat választja, amik számára relevánsak, amik különbözőek lesznek egy üzletembernek, egy családanyának, ezek a funkciók mind meg fogják kapni a maguk értékcsere-eszköz típusát, amelyet legcélszerűbb az adott feladathoz használni - ami nem a nemzeti valuta.

LS: Igen. Önnek érdekeltsége van egy globális kiegészítő pénznemben, a Terraban, mi ez? (TerraTRC.org)

Lietaer: A Terra egy pénznem, egy globális pénznem, ami senkinek sem a nemzeti valutája. Egy olyan értékcsere-eszközt biztosít, ami nem függ egy nemzetállamtól sem, de ami stabilabb lenne, mint bármilyen nemzeti valuta.

Teljesen fedezném árueszközökkel, amik a legfontosabbak árueszközök a nemzetközi kereskedelemhez, például réz, olaj nyilván, bármi, ami globális kereskedelem szempontjából kulcsfontosságú nyersanyagok. Tehát egy teljesen fedezett pénznemmel kapunk egy olyan pénztípust, ami minden ütésnek ellen fog állni, pl. a dollárválságnak, vagy egy euróválságnak.

Emellett e javaslat fő oka, hogy ez olyan pénztípus, amit arra terveztek, hogy profitábilissé tegye a hosszú távú gondolkodást. Ami úgy gondolom, hogy kulcsfontosságú lesz, ha akarunk adni az emberiségnek egy esélyt, ugyanis azok az emberek és szervezetek, akik az emberiség sorsáról döntenek, azok a leghatalmasabb vállalatok a világon, és ez a valóság, tetszik vagy nem. És nekem ezzel önmagában véve nincsen problémám, kivéve azt, hogy ha ezek a vállalatok a bevételt csak a következő kettő vagy három negyedévre optimalizálják: így ugyanis egyenesen falnak fogunk menni.
Tehát a Terra ténylegesen profitábilissá tenné a hosszú távon való gondolkodást. És ennek az oka, hogy negatív kamatlába van: az árueszközök tárolási költsége, amit a pénz birtoklója fizet.

LS: Egy utolsó kérdés, 1990-ben Georg Simmel megírta A Pénz Filozófiája (The Philosophy of Money) című könyvét ( tinyurl.com/simmelmoney , Amazon). Ebben azt állítja, hogy a pénz mai világunk Istene. Mi az ön vélemenye? Jól látja, hogy a pénz Isten?

Lietaer: Attól tartok, hogy jól látja. Félek, hogy jól látja. Árnyak istene. Olyan isten, ami az emberiség negatív tulajdonságait hozza előtérbe: kapzsiság, rövid távú gondolkodás, verseny. Ismételten, nincs problémám azzal, hogy ezek egy része létezik, de azzal igen, hogy ez az egyetlen lehetséges eszközünk a változtatásra, ami mindannyiunkat ugyanazokba az irányokba hajt, és nem fogja lehetővé tenni a fenmaradást.

LS: Pénz és hatalom egyenlősége. Nagyjából ugyanazok, nem?

Lietaer: Nos, a pénz valószínűleg a fő eszköz a hatalomhoz. A pénznek megvan a képessége annak elérésére, hogy az emberek bizonyos dolgokat megtegyenek neked meghatározott módon, az emberek és a szervezetek. Tehát a pénz irányításával valójában írányíthatsz nagyjából mindenkit. A kormányokat minden bizonnyal, és azok pedig szintén mindenkit irányítanak. Tehát ez a helyzet.

LS: Lietaer úr, nagyon köszönöm.

Lietaer: Szívesen, köszönöm.

A videó eredeti címe: What about Money? Interjú: Lars Schall Videó: Michael Leitner. Fordította: Exopolitika Magyarország. Időzítette és videóba égette: youtube.com/sevaster1 Magyar videó: http://www.youtube.com/watch?v=fEqkCA2qnLo

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése