2017. április 24., hétfő

Bernard Lietaer - A Társadalmi Tőke Tíz Típusa

Bernard Lietaer – A Társadalmi Tőke Tíz Típusa


...Természeti tőke, épített, technológiai, társadalmi, történelmi-és-kulturális, humán, intézményi, vállalkozói, pénzügyi, kihasználatlan termelékenység tőkéje...

Ez a cikk kivonat Bernard Lietaer (ejtsd: lietár) “Tudatos Városok, Tudatos Gazdaságok” című könyvének “Új tőke teremtése” című harmadik fejezetéből. 

A könyv “Creating Wealth” címmel jelent meg, mely a kiadó döntése volt. Lietaer azonban a könyvet “Intentional Cities, Intentional Economies” címmel írta, ahogyan erre a könyvben az író az előszavában utal. 

Politikai Döntéshozóknak, valamint ökofalvaknak és tudatos életközösségeknek kötelezően ajánlott könyv, lefordításra ajánlott.

A cikk nyomtatható és olvashatóbb, 17 oldalas változata PDF formátumban az alábbi slideshare, issuu és scribd oldalakról letölthető.

Síklaky István - A Fennmaradás
Társadalmi Programja,
a Pénzuralmi Rendszer Alternatívája
A cikkhez ajánljuk még Síklaky István - A fennmaradás társadalmi programja (A pénzuralmi rendszer alternatívája) című könyvét is.

Érdekesség: ezt a cikket 19:39-kor sikerült publikálnunk (a II. világháború kezdete). Ez számunkra azt jelzi, hogy a pénzbirodalom emberellenes egyeduralma hasonló tudások gyakorlati alkalmazásával csökkenthető (regionális és szektorális kiegészítő pénznemek, tehát helyi és ágazati komplementer valuták bevezetésével a tőke tíz típusát figyelembe véve). 
Mivel a kiegészítő pénznemek a kihasználatlan kapacitásokat, tőkéket mozgósítják, ezért valójában, jogilag és közgazdaságilag nem állnak szemben a pénzimpériummal. Csupán a politikai, ideológiai hegemóniával. Valójában teljesebbé, egészebbé, ember számára élhetőbbé teszik a rendszert úgy, hogy közben a nagytőkések, a világ igazi tulajdonosai meg tudják tartani jövedelmező tőketulajdonaikat. 
A kiegészítő pénznemek gazdasági, pénzügyi demokráciát vezetnek be, ami soha sem volt az emberiség történelmében, de nem veszik el a tulajdonjogokat és azzal járó gyümölcsöket.

Bernard Lietaer – Creating Wealth c. könyve az alábbi oldalon tekinthető meg: https://www.amazon.com/Creating-Wealth-Growing-Economies-Currencies-ebook/dp/B005MRA6UK/ 

A szerző első magyar könyve Pénz és Fenntarthatóság címmel készült el, számos rendkívül magas tudományos fokozatú szaklektor közreműködésével. Kapható a http://penzesfenntarthatosag.hu oldalon.

Ezt az összefoglalót a Helyi Pénz Szoftver Blog, Magyarország legnagyobb helyi pénz témájú cikk- és linkgyűjtő oldala tette közzé: 

Hatalmas köszönettel tartozunk S.Z.-nek ezért a dokumentumért is, a közösségért és nemzetünkért végzett áldozatos és odaadó, önkéntesen adott fordítói munkájáért, életidejéért és erőfeszítéséért!

Új Tőke Teremtése


A tudatos lakóközösségek – ökofalvak, tudatos városok – olyan jövővízióval és jövőtervvel rendelkeznek, melyen a közösség lakói széles körben osztoznak. A folyamat során az érintett felek a közösség azon eszközeiről tanulnak, amelyek aktuálisan találkoznak az emberek igényeivel, továbbá arról, hogy hogyan működik a közösségi rendszer, akár növeli, akár csökkenti a jövőbeni kapacitását.

A tervnek céljai és célkitűzései vannak, amelyek tükrözik a közösség szükségletét a gazdaság fejlődésére, a bőség megteremtésére és jólétre. A kielégítetlen szükségletek és a kihasználatlan erőforrások beazonosításra kerülnek, valamint leltárba kerül minden olyan eszköz, amely a valódi bőség megteremtéséhez szükséges.


Itt az ideje, hogy elkezdjünk úgy tekinteni a közösségre, mint egy vállalatra, amelyben a közösség polgárai a vállalat tulajdonosai. Ebből a nézőpontból a közösség kapacitása arra, hogy bőséget és jólétet teremtsen, "közösségi tőke"-ként jellemezhető, amelyet arra használnak, hogy ezt a jólétet megteremtse. A  "tőke" kifejezés a szótárban található definíció alapján "rendelkezésre álló eszköz, amely felhasználható további eszközök előállítására". A szó eredete a "capus" – a szarvasmarha feje - szóra vezethető vissza, és az agrártársadalmak idejéből származik, amikor is egy ember termelőkapacitását az általa birtokolt szarvasmarhák száma alapján határozták meg. Ha az eszközök a valódi bőségre példák, akkor a közösségi tőke azt a kapacitást képviseli, amellyel folyamatosan megteremtjük ezt a valódi bőséget. 



A tőke generatív jellege különösen fontos lehet a közösség vezetői számára. A közösségi tőke – vagyis a közösség generatív kapacitása – képezi a gazdaság alapját. Ezer darab deszka olyan eszköz, amely talán elegendő egy ház felépítéséhez, de hosszútávon egy erdő igazgatása fenntartható produktivitással - amely ellát egy fűrésztelepet - segíthet biztosítani azt, hogy sokkal több házat építsünk. Az erdő és a fűrésztelep képezi a tőke alapját. Együttes kapacitásuk, amivel további fűrészárut/faanyagot termelnek, hozzávéve az erdő oxigéntermelő kapacitását, hogy elnyeli a szén-dioxidot, hogy élőhelyet biztosít vadon élő állatok számára és a vízciklus kritikus fontosságú részeként szolgál, biztosíthatja, hogy a közelében egészséges és fenntartható emberi közösség létezzen. 



A hozzáértő kapitalisták tudják, hogy ahhoz, hogy előállítsák azokat az árukat, amelyek lehetővé teszik, hogy profitra tegyenek szert és bőséget teremtsenek maguknak, arra van szükségük, hogy tőkéjüket üzemképes módon tartsák fenn. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan befektetnek az eszközeik fenntartásába, beszerzik a legújabb technológiákat és minimalizálják a gyártás költségeit. Az Észak-Amerikában és Európában elterjedt számviteli és adózási rendszer szisztematikusan úgy tekint a tőkére, hogy új befektetés szükséges az értékcsökkenés üteme alapján. Ez határozza meg, hogy milyen befektetés szükséges ahhoz, hogy fenntartsák a tőke jelenlegi értékét azzal, hogy kompenzálják az idő előrehaladtával bekövetkező értékcsökkenést - mivelhogy egy eszköz elhasználódik. 



Hogy belekezdjünk egy helyi közösség gazdaságának fejlesztési programjába amely hosszútávú jólétet eredményez, fontos, hogy elkezdjünk úgy gondolkodni, mint egy közösségi tőkés – ismernünk kell a valódi gazdaság helyi erőforrásait és rendelkeznünk kell egy tervvel azok gondozására és fenntartására. Ugyanilyen fontos ismernünk a generatív termelőképességünket – azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítsák, hogy a közösségi tőke képes továbbra is megtermelni azokat az eszközöket, amelyekre a közösségnek szüksége van. 

Az erdő esetében a feltételek - az eső és a napfény - elegendőek és egy konzervatív menedzselési tervvel elérhető a fák és az ökoszisztéma életciklusainak regenerációja. A sóbánya esetében ez lehet a gépek általános karbantartása, valamint egy ütemterv a főbb berendezések cseréjére. A hosszútávú kapitalista tervbe beletartoznak a munkavállalókra vonatkozó feltételek – képzés, munkabér, lehetőség a növekedésre és a fejlődésre. További szempont lehet, hogy a lehető legszélesebb értelemben véve a működés milyen hatással van a közösségre - ha a sóbánya rutinszerűen elárasztja a körülötte lévő környezetet szennyező anyagokkal és hulladékkal, akkor ez nyilvánvalóan a hosszútávú fenntarthatóság ellen dolgozik. 

A Tőke Tíz Típusa


Melyek azt emberi társadalom, közösség szempontjából fontos tőke, a közösségi tőke (community capital) különböző típusai, amelyekre szükség van a valód jólét megteremtéséhez? A közösségi rendszerek és az eszközleltár bepillantást enged a rendelkezésünkre álló közösségi tőkébe és az így kapott produktív, vagy generatív termelőképességet nagyon fontos előtérbe helyeznünk, amikor egy közösségi vállalkozás stratégiájáról gondolkodunk. A különböző rendszereket látva a közösségi tőke típusai, amelyek eszközök létrehozására használhatók: természeti, épített, technológiai, társadalmi, történelmi-és-kulturális, humán, intézményi, vállalkozói, pénzügyi, kihasználatlan termelékenység tőkéje. Ezek részletesen kifejtve a következők: 


Környezeti szolgáltatások


Természeti tőke


1. Természeti tőke (natural capital): a természeti tőke a környezet eszközeinek állománya, amelyekkel még több eszköz állítható elő; például egy egészséges erdő fákat eredményez, élőhelyként szolgál, megköti a szén-dioxidot, véd az erózió ellen, önmagában szépséget képvisel, segíti a rekreációt és megtisztítja a vizet, ha a tőke alapját – a lényegi regeneratív kapacitását – megőrizzük. Ha egy fakitermelő vállalat tarvágással letarolja az erdőt, az rövid távon korlátozott számú ember számára némi pénzjövedelmet eredményez, de ezzel elhasználjuk a terület tőkéjét, pontosan úgy, mintha a bankban lévő megtakarítási számlád tőkéjét kezdenéd használni ahelyett, hogy a kamatbevételeidből fizetnéd a költségeket. Ha ezt túl sokáig csinálod, nem marad semmi pénzed. Erősíteni a természeti tőkénket azt jelenti, hogy találunk rá módot, hogy megvédjük és megerősítjük azokat a természeti rendszereket, amelyek biztosítják számunkra a szükséges környezeti szolgáltatásokat – a levegőt, a vizet, a hőmérsékletet, a termőföldet, élelmet, hulladékfeldolgozást, szépséget, rekreációt, nyersanyagokat – anélkül, hogy veszélyeztetnénk azon képességüket, hogy ezeket a szolgáltatásokat a jövőben is nyújtani tudják számunkra.

Infrastruktúra és épített környezet


Épített tőke


2. Épített tőke (built capital): egy közösségben az épített tőke tartalmazza az épületeket, az infrastruktúrát (utakat, elektromos áram előállítását és továbbítását, csöveket, huzalokat, kábeleket, víz és szennyvíztisztító telepeket, stb.), lakóházakat, parkokat és rekreációs létesítményeket, kereskedelmi és ipari létesítményeket, és a közösségi élet más épített elemeit. Az épített tőke erősítésébe beletartozik az általános tőketervezés, valamint alapos áttekintése annak, hogy a már meglévő épített tőke hogyan találkozik a beazonosított igények mértékével. Az épített tőke nagyon fontos és problémás aspektusa a fejlesztés eredményeképpen bekövetkező földhasználat mintázata. Kiterjedt, kihasználatlan, vadon lévő területek diszfunkcionális mellékhatásokat eredményezhetnek az épített tőke fejlesztése és fenntartása során – ennek új megközelítése, hogy ezt a közösség jólétével és valódi gazdagságával összhangban tegyük meg.

Amióta forradalom zajlott le az energiapiacon és a globális ökológiai válságon alapuló technológiák területén – pl. olajárcsúcs – továbbá a fenntartható energiarendszerek költséghatékonnyá válásával, egy fenntartható energiaterv ugyancsak részét képezi az épített tőke tervezésének, amely azt jelenti, hogy a közösségek profitálhatnak egy olyan koherens, teljes-rendszerű megközelítésből, amelyre a múltban nem volt szükség.

Technológiai tőke


3. Technológiai tőke (technological capital): a technológiai tőkébe tartoznak azok a módszerek, amelyekkel a közösség szellemi erőforrásait felhasználva alkothat meg eszközöket, rendszereket, gépeket, művészetet, készségeket és anyagokat, amelyek célja, hogy javítsák az életünket. Ha a tőkénket erre a területre építjük az azt jelenti, hogy támogatjuk az oktatást, a kreativitást és olyan anyagokhoz férünk hozzá, amelyek kreatív, innovatív technológiák létrehozásához szükségesek. Például egy depressziós dél-afrikai kisvárosban egy fiatal férfi, aki fizikusnak tanult, kitalál egy napenergiával és biciklimeghajtással üzemelő akkumulátortöltőt – nagyon sokan a házaikban autók akkumulátorait használják a lakások elektromos ellátására. Ha hozzáférése lenne olyan anyagokhoz, amelyekre szüksége van az új rendszerek kifejlesztéséhez, nagyszerű ötlete - amely bevételt generálna egy elszegényedett területen, alacsony költséggel működő energiát biztosítana a közösségében lévő embereknek és egyúttal lecsökkentené a CO2 kibocsátást – talán sikerrel járhatna.

Társadalmi és kulturális tőke


Társadalmi tőke


4. Társadalmi tőke (social capital): a társadalmi tőke az egyik módja annak, hogy felismerjük a gazdasági jelentőségét az interakcióra használt kooperatív rendszereknek, valamint azoknak a kapcsolatoknak, hálózatoknak és értékeknek, amiket megosztunk. A társadalmi tőke nettó eredménye a sikeres és hatékony kollektív tettekre való kapacitás. Ha arra gondolunk, hogy a társadalmi tőke hogyan hoz létre további társadalmi eszközöket, minden módot észben kell tartanunk, amivel növelni tudjuk a közösségeink kapcsolódását. Ha más stratégiákat is kifejlesztünk, óvatosnak kell lennünk, hogy azok véletlenül se károsítsák a közösségünkben meglévő kapcsolatokat. Ugyancsak fontos elkerülnünk azt a helyzetet, amikor a közösség egyik szektorában lévő társadalmi tőke más szektoroknak a teljes közösséghez való kapcsolódása ellen dolgozik - a helyi maffia tagjai közötti kapcsolódást nevezhetjük a társadalmi tőke egyik formájának, ugyanakkor szerepe a közösségben nem növeli más társadalmi eszközökét.

Történelmi és kulturális tőke


5. Történelmi és kulturális tőke (historic and cultural capital): a közösségünk történelmi és kulturális tőkéje reprezentálja azokat a módokat, amikkel kifejezzük identitásunkat és kreativitásunkat egy támogató közösségben – a történelmi forrásokat, amelyeket turistalátványossággá lehet fejleszteni, a kulturális központokat, ahol ünnepelhetjük zenénket, művészetünket, színházunkat, táncunkat és más kreatív törekvéseinket, a programokat, amikkel felépíthetjük és átadhatjuk kulturális megértésünket másoknak. A történelmi és kulturális tőke felépítése és fenntartása magában hordoz egy sokoldalú megközelítést, amely erősíti a vezetői képességeket, javítja/növeli az épített környezetet, amelyben kulturális tevékenységek történhetnek, támogatja a kreativitást és a tehetséget, gondosan őrzi/megbecsüli a történelmi feljegyzéseket és információkat és hirdeti a toleranciát és a különbözőségek tiszteletét. A kreatív gazdaság az Amerikai Egyesült Államokban mára meghaladta a hagyományos gyártási szektort, így aztán a kulturális tőke mára fontosabb lett, mint valaha.
Humánfejlesztés

Humán tőke


6. Humán tőke (human capital): a humán tőke tartalmazza az összes tudást, készséget és képességet, amelyet az emberek összegyűjtöttek. Tágabb értelemben magában foglalja mindazt, amit megtanulhatnak, feltalálhatnak, alkothatnak és amivel hozzájárulhatnak a közösség egészéhez. A közösségünkben történő humán tőke fejlesztéséhez arra van szükségünk, hogy olyan stratégiákat fejlesszünk ki, amelyek minden szinten növelik a képességeket. Azok, akik a potenciáljaiknak megfelelően élnek, erősítik a saját és közösségük életét. Ezen képességek fenntartásába beletartozik olyan rendszerek fejlesztése, amelyek növelik a jólétet, és amelyek foglalkoznak a betegekkel, pszichés és mentális kihívásokkal küzdőkkel, a nagyon fiatalokkal vagy nagyon öregekkel, akik képtelenek saját maguk ellátására. Ez azt jelenti, hogy fel kell építeni a közösségünk gondviselő képességét, hogy az emberek érezzék a támogatást, érezzék a kötődést és közös támogatást, és amelyekben a családi kapcsolatok és társadalmi hálózatok egészségesek maradnak az egyén számára.

Kormányzati, intézményi tőke


Intézményi tőke


7. Intézményi tőke (institutional capital): a intézményi tőke általános definícióját nehéz meghatározni – néhányak számára azt jelenti, hogy a pénzügyi forrásokat kulcsintézmények ellenőrzik, másoknak pedig azt jelenti, hogy az intézményi ágazat kormányozza a gazdaságot. E könyv céljának megfelelően, mi úgy definiáljuk az intézményi tőkét, mint struktúrák, intézmények jogi és pénzügyi szerkezetét, amelyek lehetővé teszik egy társadalom működését. Ebbe beletartoznak a jogrendszerek és a jogi szabályozás, a biztosítási rendszerek, amelyek segítenek egy közösségnek kezelni a kockázatot, olyan rendszerek, amelyek megteremtik a különböző cseremechanizmusokat (nemzeti és kiegészítő pénznemek), a szabályozási struktúrák, amelyek védik a természeti környezetet, emberi jogokat és az emberi egészséget és jólétet és minden intézményi megállapodást, amelyek a gazdasági aktivitás alapjait képezik.

Gazdasági tőke


A gazdasági tőkét sokan hajlamosak úgy tekinteni, mint a gazdasági fejlődés egyetlen releváns alapját és leginkább pénzügyi tőkeként határozzák meg. A gazdasági tőkének három típusát különböztetjük meg:

Vállalkozói tőke


8. Vállalkozói tőke (entrepreneurial capital): egy közösség vállalkozói tőkéjébe beletartoznak azok a vállalkozások és intézmények, amelyek minden más típusú tőkéjüket mozgósítják, hogy olyan eszközöket állítsanak elő, amelyek emberi szükségleteket elégítenek ki. A vállalkozói tőkébe beletartozik mind a nyereségorientált, mind pedig a non-profit szektor – a gyártók, a szolgáltatók, a kiskereskedelmi üzletek, kórházak és óvodák, építészek, mérnökök, tervezők, szépségszalonok, éttermek, vidámparkok, golfközpontok, szállodák, iskolák, egyetemek, szociális otthonok, és az összes bennünket alkalmazó munkáltató. Ezek összessége kritikus részét képezi bármely közösség termelőképességének, enélkül a gazdaság működésképtelen.

Pénzügyi tőke


9. Pénzügyi tőke (financial capital): a pénzügyi tőke felhasználható valódi bőség megteremtésére, beleértve a banki rendszeren keresztül elérhető kölcsönforrásokat, egyének és intézmények megtakarításait és befektetéseit. Az ilyen típusú tőke erősítése és növelése tűnik minden esetben a sikeres gazdasági fejlődés legnagyobb akadályának, ugyanakkor nem lehetetlen véghezvinni. Ami kell hozzá, az némi kreatív gondolkodás új utak keresésre, amelyek biztosítják az új vállalkozás elindításához szükséges likviditást és forrásokat.

Kihasználatlan termelékenység tőkéje


10. Kihasználatlan termelékenység tőkéje (potentional exchange capital): a gazdasági eszközök mellett, amelyek nemzeti pénznemekben mérhetőek (dollár, euró, pezó, jen), a tőke egy - gyakran figyelmen kívül hagyott - másik formája mozgósítható a kiegészítő pénznemek rendszerén keresztül. Ez minden alkalommal megtörténik – tapasztalt öregek mentorálnak fiatalabb felnőtteket, nyugdíjas és munkanélküli emberek képességei is hasznosíthatók még akkor is, ha éppen nem rendelkeznek munkahellyel, közösségi épületek üres helyiségei használhatók, amikor a hivatalos kormányzati funkcionáriusok éppen nem üléseznek benne, megtölthetjük az iskolák vagy éttermek üres székeit, kifejezhetjük magunkat és kreativitásunkat pénzbeli ellenszolgáltatás ellenében, vagy éppen anélkül is. Az egyik kulcsfontosságú módja annak, hogy valódi bőséget teremtsünk a közösségeinkben, hogy meglovagoljuk ezt a lehetséges csere tőkét azáltal, hogy bemutatjuk a kiegészítő pénznemek cseremechanizmusait, amelyek a közösség javára mozgósítani tudják a lehetséges forrásokat. Ez a fajta tőke azért fontos, mert hozzájárul a jólétünkhöz anélkül, hogy korlátozva lenne a hiánytól vagy a nemzeti pénznem hozzáférhetőségétől. A "gazdaság" szó (economy) erdete a görök oikos és nomos szavakra vezethető vissza, és azt jelenti: „a háztartás kezelése” ("management of household"). A háztartás funkcióiba beletartozik - ugyanakkor meg is haladja azt - hogy egy monetizált cserébe van rögzítve, így aztán, hogy igazán megérthessük a gazdaságunkat, túl kell tekintenünk azokon az értékeken, amelyek a hagyományos pénzügy értelmezésben tükröződnek.


Összefoglalás


A fentiekben bemutatott mind a tíz tőkeforma a gazdasági rendszer számára kritikus fontosságú eszközök áramlását eredményezi. A tőke jelenti az alapot, a reproduktív rendszert és az üvegházat, amelyben egy egészséges gazdaság növekedhet. Ha a közösségedet egy szigetnek képzeled el, és megméred a pénz összes áramlását, erőforrásokat, a közösségedből ki-és bemenő termékeket és szolgáltatásokat, abból könnyebb megérteni a működését. Ha a sziget fenntartja a természeti tőkéjét, így aztán a termőföld produktív marad, a víz bőséges és tiszta és a növények és állatok mind egészségesek, akkor az élelmet eredményez az ott élő emberek számára, és esetleg néhány lehetséges extra mezőgazdasági árut és terméket – lekvár, gyapjú, pulóver, fűrészáru, bútor – amit eladhatnak a szárazföldön élőknek. Ha a szárazföldiektől érkező pénzt helyi bankokban (pénzügyi tőke) takarítják meg, akkor abból kölcsönök valósíthatók meg azok számára, akik kölcsön akarják venni új vállalkozás indításához. Ha a helyi iskolákban arra tanítják az embereket, hogyan bontakoztassák ki kreativitásukat és újításaikat és megértsék a kockázatokat, akkor lehetséges, hogy lesz majd néhány vállalkozó, aki ki fogja találni, hogyan készítsenek jobb pulóvereket vagy bútorokat (vállalkozói tőke). Talán alapítanak egy vállalatot (intézményi tőke) és együttműködnek a helyi közösség vezetőivel (társadalmi tőke), hogy felépítsenek egy nagyobb gyárat (épített tőke). A munkások számára kialakított képzési programok segíthetnek biztosítani, hogy legyen olyan ember, aki képes előállítani a termékeket (humán tőke).

Mindegyik eszköz – a munkások képességei, a vállalat megalapítása, a vállalkozói elképzelések – alapja a tapasztalat és a kollektív támogatás, ami lehetővé teszi, hogy újfajta módon reprodukálja önmagát. Ez a tőke alapja. A mód, ahogy a különböző tőkeformák együtt dolgoznak és a különböző eszközök közösségen keresztül történő áramlása formálják meg azt, amit gazdasági rendszerként ismerünk. 

A Gazdaság mint Rendszer


A "gazdasági rendszer" kifejezést olyan gyakran használják, hogy sokszor szem elől tévesztik a jelentését. A rendszerek rendelkeznek bizonyos jellemzőkkel, és azzal, hogy többet megértünk a működésükből, értékes bepillantást nyerhetünk abba, hogy hogyan lehetne javítani a helyi gazdasági rendszerünket. A helyi gazdaságok olyanok, mint a különböző autótípusok. Mindegyik modellnek saját különleges jellemzői vannak – kabrió tető, tempomat, dízel vagy benzines; vannak hibridek, elektromos autók, kamionok és furgonok. De mindegyiknek vannak erőátviteli berendezései, kerekek, kormánymű, kijelzők, amelyek megmutatják, hogy hogyan áll az olajszint, figyelmeztető lámpák, stb. Megértve azt, hogy minden autóban van valami közös, többet megérthetsz az adott járműből is.

Kezdésként alapszinten, a rendszer definíciója a Merriam Webster's szótár alapján így hangzik: "rendszeresen kölcsönhatásban lévő vagy egymással összefüggésben lévő darabok csoportja egy közös egységet alkot." Egy autó esetében ez az összes alkatrészt jelenti és a közös egész olyasmit alkot, ami nagyobb, mint a részek összessége. Ha egymás mellé teszed a kerekeket, a motort, a futóművet, a kormánykereket, a szélvédőt, az üléseket, a törzset, a tükröket és a műszereket és kipakolod a garázsod padlóján, akkor csak egy nagy rakás cuccod fogsz kapni. De ha minden alkatrész együttműködik, akkor az autó kigurulhat az úttestre és elkezdheti járni az utcákat. 

A rendszer tehát ennél fogva egyetlen közös egész egymással interakcióban lévő részekkel, amelyben a részegységek olyan jellemzőkkel bírnak, amelyekben a rendszer egésze osztozik. Az egyik rész a rendszer áramlása – valami, ami átjárja a rendszert és interakcióba lép más részegységekkel. Egy másik rész a rendszerraktár – egy olyan hely a rendszeren belül, amelyben az áramlás hajlamos felhalmozódni. Amikor leírjuk a rendszer egymással interakcióban lévő részeit, feltételezzük, hogy egy a rendszeren belül lévő változó hatással van más változókra. Ezt visszacsatolásnak nevezik és az interakciók pozitív vagy negatív visszacsatolást is eredményezhetnek. 

Ha az autó metaforáját használjuk, az egyik áramlás lehet a motoron keresztüláramló üzemanyag, majd annak távozása a kipufogócsőn keresztül. A raktár lehetne az üzemanyagtank, amiben az üzemanyagot tároljuk használat előtt. Amikor a sofőr rálép a gázpedálra (aki egy újabb összetevője a rendszernek), több üzemanyag továbbítódik a motorba. Tehát a visszacsatolás a gázpedál és az üzemanyagnak a motor felé történő továbbítódása között pozitív – nagyobb gázadás, több üzemanyag. A pozitív visszacsatolás azt jelenti, hogy két változó ugyanolyan hatással van egymásra, ha több van az egyikből, akkor több van a másikból is.

Amikor a sofőr azt látja, hogy az autó a sebességhatárnál gyorsabban megy, rálép a fékpedálra. Minél erősebben lép a fékre, az autó annál lassabban mozog, vagyis annál kisebb lesz a sebessége. Ez tehát a negatív visszacsatolásra példa, amikor is ha valamiből több van, akkor másból kevesebb lesz. Több fék, kisebb sebesség. A különböző változók közötti pozitív vagy negatív visszacsatolás a rendszerben számos különböző eredményhez vezethet. Az autó példáját használva, ha a sofőr pontosan a sebességhatáron akar autózni, akkor a pozitív és negatív visszacsatolás kombinációját alkalmazza, ami relatíve állandó eredményhez vezet. Ugyanez igaz a testünkre is, amikor a testhőmérséklet nagyjából állandó 36 C hőmérsékleten van tartva az anyagcsere pozitív visszacsatolása és a verejtékezés negatív visszacsatolásának kombinációján keresztül. 

Amikor egy rendszerben csak pozitív visszacsatolás van, vagy amikor a rendszerben lévő összes visszacsatolás pozitív (csakúgy, mint a matematikában, ahol két negatív szám összege pozitív számot eredményez), a rendszer megerősítő eredményre vezet, amikor is a változóktól függően a dolgok egyre rosszabbá és rosszabbá vagy éppen egyre jobbá és jobbá válnak. Nagyon sok példát lehetne felhozni erre, a vegyes kamatozás egy bankszámlán, a népességnövekedés és klímaváltozás csak néhány ezek közül. Ha a bankban több pénz van, az azt jelenti, hogy több kamat lesz kifizetve, ami azt jelenti, hogy több lesz a pénz, és így tovább – pozitív visszacsatolás plusz még több pozitív visszacsatolás. A népesség esetében több szülő több utódot hoz létre, akikből ugyancsak szülők válhatnak. A klímaváltozás estén a felmelegedés kevesebb jeget eredményez a sarkokon - ami visszaverhetné a napsütést - ami így melegebbé teszi az ottani hőmérsékletet, aminek eredményeként kevesebb lesz a jég. Ebben a példában a több szén-dioxid nagyobb felmelegedést eredményez (pozitív visszacsatolás), a nagyobb felmelegedés kevesebb jeget jelent (negatív visszacsatolás), a kevesebb jég nagyobb felmelegedést eredményez (negatív visszacsatolás) és a nettó végeredmény pozitív - ez együtt egy ördögi kört alkot. 

E két mintázatot – a pozitív és negatív visszacsatolás kombinációját, ami egyensúlyt eredményez, illetve erősíti a növekedést vagy a csökkenést – rendszer archetípusoknak (system archetypes) nevezzük, amik olyan viselkedési mintákat jelentenek, amelyek idővel számos különböző rendszerben megfigyelhetők. Nagyon sok rendszer archetípus létezik és annak megértése, hogy egy rendszeren belül hogyan lehet a viselkedési mintázatokat megváltoztatni, kulcsfontosságú a gazdaság megértésében is.

A gazdaság viselkedése idővel megmutatja egy archetipikus rendszer jellemzőit a tágulási és összehúzódási ciklusok révén, amelyeket a különböző változók pozitív és negatív visszacsatolási hurkai vezérelnek. Egy nagyon egyszerű szinten – az aranybányszaton és fosszilis üzemanyagok kitermelésén alapuló konjunktúra és dekonjunktúra jellegű természeti erőforrás gazdálkodás – egy olyan rendszer archetípusként írható le, amit a "Növekedés Korlátai"-nak (Limits to Growth)  neveznek.(1) A viselkedésnek ebben az archetípusos mintázatában a lenti diagram jobb oldalán látható pozitív visszacsatolás exponenciális gazdasági növekedéshez vezet (a megerősítő visszacsatolás eredményeképpen), ami végül eléri a véges erőforrások falát, ami aztán gyors csökkenést eredményez, amint a jobb oldali pozitív visszacsatolás megerősítő hurok összeomlik azzal, hogy visszafordul önmagába.


(1) Ez a kifejezés a Dennis és Donella Meadows illetve Jorgen Randers által az 1970-es években írt azonos című könyvből származik. Később a szerzők újragondolták ezt Beyond the Limits (Határokon túl) című 2000-ben kiadott új könyvükben.

A rendszer archetípusokról további információk kutatásához számos nagyszerű forrás áll rendelkezésünkre. Az egyiket, amelyet nagyon hasznosnak találok, The Way of Systems-nek hívják: www.systems-thinking.org

Hogy hogyan lehet alkalmazni az archetípusokat a közösség fejlesztésében, arról a LASER weboldalon (Local Action for Sustainable Renewal) a források szekcióban találsz leírást:

A Szerzőről


Bernard Lietaer több, mint 35 éve foglalkozik pénzrendszerekkel, és ez idő alatt a terület szokatlanul sok funkcióját betöltötte. Mialatt a Belga Nemzeti Banknál dolgozott, részt vett a közös európai fizetőeszköz konvergencia-mechanizmusának (ECU, az Euró elődje) kidolgozásában és megvalósításában, valamint elnöke volt Belgium Elektronikus Fizetőrendszerének. 

Vezérigazgatóként és valutakereskedőként dolgozott egy befektetési alapnál (Gaia Hedge Fund), amikor a Business Week 1990-ben a világ elsőszámú kereskedőjének titulálta. 

Dolgozott a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatási munkatársaként, valamint a Moszkvai Pénzügyi Egyetem vendégprofesszoraként is, valamint hasonló pozícióban a párizsi Sorbonne-on. Tizenöt, monetáris és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó könyv szerzője. Weboldala: http://lietaer.com

A „Szerzőről” fejezet döntő része Bernad Lietaer – Pénz és Fenntarthatóság c. könyvének 196. oldaláról származik ( http://penzesfenntarthatosag.hu ).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése