2016. január 24., vasárnap

Bernard Lietaer - Pénz és fenntarthatóság című első magyar helyi pénz könyve megjelent!

Pénz és fenntarthatóság: A hiányzó láncszem

A Római Klub Európai Szervezetének jelentése


Bernard Lietaer első magyar könyve: Pénz és Fenntarthatóság
Az emberiség – és különösképp a nyugati civilizáció – fenntarthatatlan úton jár. 

A klímaváltozás és a fajok kihalása, az öregedő társadalom, a magas munkanélküliség valamint a fenntarthatatlan energiafogyasztási attitűdök mind olyan témák, amelyek komoly és azonnali figyelmet követelnek. 

A különböző politikai nézeteket képviselő szervezetek is mind egyetértenek abban, hogy az ember életvitelének, szokásainak széleskörű és gyors változására van szükség a következő évtizedben.

A kormányok és cégek eddig alapvetően pénzügyi ösztönzők segítségével igyekeztek kiváltani a kívánt viselkedési mintákat. Figyelembe véve azonban pénzügyi eszközeink és monetáris rendszerünk motivációinkat alakító tulajdonságait, ma már egyértelműen igazolható, hogy azok sokkal inkább a probléma részévé, mint a megoldás eszközévé váltak.

A Római Klub Európai Szervezetének 2012-ben kiadott jelentésében (Money and Sustainability – The Missing Link) közzéteszi pénzügyi rendszerünk azon sajátosságait, amelyek a fenntarthatóság koncepciójával összeférhetetlenek. 

Uralkodó monetáris struktúránk ugyanis:
  • A gazdasági fellendülések és hanyatlások végtelen sorát generálja
  • Rövidtávú gondolkodásra késztet
  • Vég nélküli növekedést igényel
  • Vagyonkoncentrációhoz, valamint
  • A társadalmi tőke lerombolásához vezet
Ezen következtetések bármelyike már önmagában is elegendő ahhoz, hogy megakadályozza akár a legkörültekintőbben megtervezett fenntartható gazdasági-társadalmi modell kialakításának a lehetőségét.

A pénzügyi rendszerünk alapjait érintő korrekciók tehát mind a társadalmi, mind a környezeti fenntarthatóság szempontjából nélkülözhetetlenek.
Még ha a monetáris struktúra működését önmagában vizsgáljuk is, feltűnik annak rendkívül instabil mivolta.

A mai deviza- és pénzügyi derivatívák piaca mellett minden más eltörpül ezen a bolygón. 2010-ben, a deviza tranzakciók mértéke elérte a napi 4 billió amerikai dollárt. A világ összes termékének és szolgáltatásának napi exportja, illetve importja ennek körülbelül a 2%-a. Ez azt jelenti, hogy ezeken a piacokon a tranzakciók 98%-a kizárólag spekulatív ügyletekből áll.

Ez a devizapiaci adat nem tartalmazza a derivatívákat, amelyek elvi értéke 600 billió amerikai dollár volt – az egész világ 2010-es GDP-jének 8-szorosa.

Ebből a hatalmas piacból indult ki a 2007-es banki válság is. Mint minden eddigi bankválság esetén, a kormányok most is úgy érezték nincs más választásuk, mint bármi áron – az adófizetők terhére – kimenteni a bankrendszert. Bár kétségkívül ez a legnagyobb válság az 1930-as évek óta, nem ez volt az egyetlen.

Bernard Lietaer első magyar könyve: Pénz és Fenntarthatóság
Az IMF 145 banki, 208 monetáris és 72 szuverén adósságválságot azonosított az 1970 és 2010 közötti időszakra vonatkozóan. 

Tehát az elmúlt 40 év során összesen 425, évente átlagosan több mint 10 válságot tapasztalt a világ. Ezek a válságok az IMF 187 tagországának csaknem háromnegyedét érintették, többet közülük számos alkalommal.

A nyugdíj, a munkanélküli segély, és a szociális háló egyéb elemei, valamint a nem-szén alapú gazdaságba történő befektetések épp akkor kerültek veszélybe, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Ezzel párhuzamosan, számos állami vagyon került privatizációs folyamat alá.

A környezetvédők gyakran új pénzügyi ösztönzők kialakításával, ’zöld’ adók létrehozásával, illetve a bankok fenntartható beruházások finanszírozására történő bátorításával próbálnak fellépni az ökológiai válság ellen. A közgazdászok pedig hajlamosak azt hinni, hogy a pénzügyi válság korrigálható, visszatérése megelőzhető a hatékonyabb szabályozással, illetve az állami kiadások szigorú, tartós csökkentésével. 

De akár a zöldebb adó, zöldebb euró, dollár, illetve (brit) font támogatásáról van szó, akár a karcsúbb állami költségvetésről, nem lehet, hogy mindkét tábor rossz helyen keresi a megoldást?


A kormányok mindez idáig a pénzügyi rendszertől felvett kölcsönök révén mentették ki a bankokat és az addig uralkodó szabályozásoknak is csak a felszíni részéhez nyúltak, soha nem érintve a rendszer fundamentumait. A jelentés tanulsága szerint, ez messze nem elég.

Pénzügyeinkben ugyanis létezik egy olyan strukturális hiba, amely a nyugtalanító problémáinkat vég nélkül generálja. A jelentés megkerülhetetlen konklúziója, hogy az egész monetáris rendszert újra kell gondolni és át kell alakítani ahhoz, hogy a 21. század kihívásait eredményesen kezelni tudjuk.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy egyre több helyen üti fel a fejét az alternatív, valamint kiegészítő pénzügyi struktúrák iránti érdeklődés és igény.

A jelentés külön-külön fejezeteket szentel az állami és a magánszféra által kezdeményezett, illetve kezdeményezhető kiegészítő fizetőeszközök rendszerének, melyek a konvencionális pénz mellett párhuzamosan is tudnak működni (közismerten, bár pontatlan megfogalmazásban ezek a helyi pénzek).

A könyvre www.PenzEsFenntarthatosag.hu oldalon teheted rá a kezed (a kiszállítási díjak később emelkedni fognak, weboxon mindenképp).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése