A Jó Illatú Pénz
Almássy Tamás
A pénznek nincs szaga, s ez nagyon sok baj forrása, talán többé is, mint gondolnánk. Próbáljuk meg elképzelni, milyen lenne, ha tudnánk, ki-ki hogyan jutott a nála lévő pénzhez. Meglódulhat a fantáziánk. Szép lenne, de most hagyjuk az álmodozást. Az viszont nem tartozik a képzelet világába, hogy létezik egy olyan pénz, még ha Magyarországon kevesen ismerik és használják is, amelyikről bizton állítható, gazdája úgy jutott hozzá, hogy segített valakinek. Ezt szépen kifejezi két neve is ennek a pénzrendszernek: szívességbank, kalákakör.
A legszebb benne az, hogy pofonegyszerű. Néhány egymást ismerő ember megállapodik abban, hogy ezentúl, ha valamit dolgoznak vagy adnak egymásnak, akkor ezért alapvetően nem forinttal, hanem egy saját közösségi pénzzel fizetnek. Nevezzük ezt a pénzt mondjuk talentumnak. Az egyezség alapja a kölcsönös bizalom, más nem is kell hozzá. A talentum értékét kell még meghatározni, erre szolgál a következő irányelv: Legyen 1 óra munka ellenértéke 100 talentum.
Most pedig lássuk röviden, milyen jó tulajdonságai vannak még pénzrendszerünknek. (Az elkövetkezőkben “üzlet”-nek fogom nevezni, amikor két tag megállapodik egymással, hogy az egyik valamiben segíti a másikat és ezért valamennyi talentum díjazásban részesül. Bár a szívesség, segítség szebb szavak, az üzlet, még ha lejáratott szó is, jobban kifejezi a lényeget.)
A tisztességes munkát értékeli, felelősségvállalásra ösztönöz
A üzlet olyan emberek közt jön létre, akik később is meg tudják találni egymást. Csak a tisztes munkának van jövője. Ki-ki kénytelen a nevét adni ahhoz, amit a többiek számára nyújt.
Erősíti a személyes kapcsolatokat, közösségerősítő/építő
A talentum emberi léptékű, zárt közösségen belül forog. Amikor egy üzlet megköttetik, akkor:
– Olyan tagok kerülnek kapcsolatba, akik már ismerik egymást. A sikeres együttműködés erősíti kapcsolatukat.
– Olyan tagok találkoznak, akik azelőtt még nem ismerték egymást. Az üzletnek köszönhetően megismerkedtek, s pozitív képet alakítottak ki egymásról.
Az üzlet létrejöttéhez két embernek meg kell találnia egymást, ezt elősegíti a rendszer belső keres-kínál listája, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a regiszter fogja összehozni az üzletfeleket. Legalább ekkora szerepe van a korábbi üzletkötésekből származó kollektív tapasztalatnak is.
Szeretettel jár, adni tanít
Az üzletet megkötők legkésőbb az üzletkötés során megismerik egymást. Ez azt jelenti, hogy az üzletkötés “tárgya” (ami lehet szolgáltatás is) az esetek nagy többségében úgy készül el, hogy a készítő már tudja, kinek csinálja. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a tudás megváltoztatja a viszonyát munkájához, a leendő tulajdonos iránt érzett tisztelete, szeretete kisugárzódik a neki szánt “dologra” is, többet szeretne adni, mint amennyi “jár”. Ez éppen az ellentéte a modern társadalmak lényegi elemének tartott elidegenedésnek.
Együttműködésre alapoz/tanít
A tagok egymás kölcsönös segítésével szeretnék problémáikat megoldani. (A kölcsönös nem kétoldalú együttműködést jelent.) Én kapálok valakinek, cserébe valaki (más) majd vigyáz a gyerekemre. A közösségben rejlő (és a mai világban gyakran rejtve maradó) erőforrások kihasználása a cél.
Önbizalom-erősítő, személyiség-építő
Az általános elidegenedés, a feleslegesség érzete személyiségromboló hatású. Annak megtapasztalása, hogy a közösségnek szüksége van ránk, hogy amit tudunk, az értékes és fontos, csökkenti, jó esetben megszünteti ezeket a negatív hatásokat.
Éppen annyi van belőle, amennyi kell; mindig rendelkezésre áll
Talentumból nem kell bankjegyeket nyomtatni, nem kell szabályozni a forgalomban lévő pénz mennyiségét. A lehető legdemokratikusabb módon, tökéletes önszabályozással zajlik a pénz teremtése. Ha két tag üzletet köt, akkor az üzlet lekönyvelése során létrejön annyi talentum, amennyivel az egyik tag nyújtotta szívességet a másik tag viszonozni tudja.
Nem inflálódik
A talentum pénz keletkezése mögött mindig valós teljesítmény van, éppen az, ami az üzlet tartalma. Mivel nincs bankjegy, nem fenyeget az a veszély, hogy a vezetés túlzott mennyiségű pénz kibocsátásával vásárlóerő-többletet teremt, amivel szemben nem áll megfelelő árumennyiség. (Bizonyos inflálódás elképzelhető egy olyan környezetben, ahol az infláció mindennapos, megszokott dologgá vált. Ilyen esetben előfordulhat, hogy az eladók “megszokásból” fokozatosan egyre nagyobb árat szeretnének érvényesíteni. De még ilyenkor sem biztos, hogy ez a tendencia jut uralomra, mert a vevők ellenállása meghiúsíthatja az árszint emelkedést.)
Biztonságot nyújt
A kalákakör a helyi gazdaság erősítésének egyik szép lehetősége, ilyetén módon segíti elszakadásunkat a világgazdasági folyamatok szeszélyeitől. A kalákakör tőzsdekrach alatt is zavartalanul üzemel, sőt!
Lehetséges problémák
Nézzük meg a talentum pénz árnyoldalait, a vélt vagy valós problémákat is, amelyeket alkalmazása felvet.
Egy nagy adósságot felhalmozó tag kilép, elköltözik vagy meghal
Ez valós probléma, de jól kezelhető. A nagyobb körökön belül külön felelőse van a túl nagy tartozást vagy túl nagy pluszt felhalmozó tagok megkeresésének. (A túl nagy plusz is gond, mert az az ember, aki mindig csak ad, kiéghet, és esetleg örökre elvész a közösség számára. Rájuk is oda kell figyelni!) Ez az ember elbeszélget az eladósodottal, közösen keresik a lehetőséget arra, hogy tudja tartozását törleszteni, mit tud felajánlani a közösség számára, mire van szüksége a többieknek. Gyakran ez a megkeresés elegendő. Természetesen nagyon fontos, hogy mikor avatkozik be. Közösségenként külön kell meghatározni, mi az a szint, ami fölött foglalkozni kell az adósságokkal.
Nagyon nagy szerepe van az emberismeretnek is, hiszen az egyik ember esetében már 5 000 talentum adóssággal is foglalkozni kell, míg a másiknál 20 000 talentum sem probléma. Hasonló a helyzet akkor is, ha nincs külön adósság-felelős. Általában mindenhol létezik egy limit, amin túllépve már nem fizethet talentummal a tag, de a közösség dönthet úgy egyedi esetekben, hogy pl. Kis István most építkezik, ezért az elkövetkező két évben számára a limitet felemeljük.
Ha a kilépés mégis bekövetkezik, tragédia akkor sem történt. A kilépő által “elvitt” értéket a teljes közösség fizeti, egy tagra elviselhető összeg (általában 1-2 órányi munka értéke) jut, ez a kockázat vállalható.
A vezetőség túlköltekezik, a rendszer fenntartása túl sokba kerül
Ez is reális veszély. Az első működő rendszer azért szűnt meg, mert az ötletgazda minden erejét az ötlet terjesztésének szentelte, s azt várta társaitól, hogy ezt finanszírozzák, ami meghaladta az erejüket.
Ez ellen is lehet védekezni, a tagoknak kontrollálnia kell, hogy a vezetőség mire mennyit költ. Be lehet építeni például olyan fékeket, hogy a vezetőség által előzetes közösségi jóváhagyás nélkül egy bizonyos limit fölött elköltött talentumért a vezetőség a saját számlájára vállal felelőséget. Ha a közgyűlés utólag nem hagyja jóvá a kiadást, akkor nem a közösség fizeti meg, hanem aki döntött a kifizetésről.
Még a talentum pénz is megronthatja a barátságot
Ez sem elképzelhetetlen. Nem érdemes szűk baráti körben kalákakört szervezni, s a barátoknak tett szívességeket sem mindig érdemes elszámolni.
.jpg)
.jpg)